Milánói kiruccanás

Íme egy kis kedvcsináló egy párnapos milánói kiránduláshoz. Megosztom veletek a saját élményeimet:

            Milánóba érkezve – negyven perc függőerkélyekkel szegélyezett hamisítatlan olasz utcákon való buszozás és metrózás után – az első, amit megpillantottunk a hatalmas és lélegzetelállító dóm volt. A templom az öt hajót határoló égbemeredő gótikus falaival, aprólékosan megmunkált kőcsipkéivel, rengeteg szobordíszével és óriási, színpompás rózsaablakaival méltán vált a város jelképévé. Monumentalitása és részleteinek gazdagsága egyaránt messze meghaladja számos neves európai katedrálisét. A három széles kapu egyikén való belépés után még impozánsabb látvány fogadja a látogatókat. A templom belsejében megtett néhány lépés és ámuló pillantás után megegyeztünk abban, hogy már ezért megérte eljönni idáig. Azonban minden lelkes turista figyeljen arra, hogy legyen nála olyan ruha, ami eltakarja a vállát és a térdét, mert a dómot fegyveres katonák őrzik, akik csak a megfelelő öltözékű embereket eresztik be.

            Az első és legszebb nevezetességet a hátunk mögött hagyva és jobbra pillantva rájöttünk, hogy Milánó a gigászi és lenyűgöző építészeti alkotások színtere. Előttünk állt ugyanis Európa legelső vasüveg építménye vagy ahogyan az olaszok nevezik a Galleria Vittorio Emanuele II. Az olaszul nem beszélő turista is hamar hozzászokik a szépen csengő, dallamos mondatokhoz és könnyedén elbeszélget az angolul egyáltalán nem értő külvárosi pincérekkel is. Egy nap után bárki vidáman keresi a trattoriat és könnyedén, udvariasan kéri a penne pomodorot vagy éppen a számlát. Azonban ha jót szeretnénk enni jó áron, akkor ne a dóm környékén keresgéljünk. Itt ugyanis a turisták az egekbe verik az árakat és az ízek sem olyan különlegesek, mint egy-egy külvárosi családi étteremben. Érdemes a belvárostól mindössze néhány metrómegállót kintebb menni és máris felejthetetlen kulináris élményekben részesülhetünk. Itt már nem a turistáknak, hanem az olaszoknak főznek és valóban mesteri a fűszerezés és tökéletes a tészta. A pizza és a penne természetesen kihagyhatatlan fogások.

            A ruhákkal hasonló a helyzet, mint az ételekkel. A világhírű divatot talán jobb, ha nem az elterjedt üzletláncokkal szegélyezett zsúfolt bevásárló utcán keressük, hanem sokkal inkább a kisebb helyi üzletekben. Itt ugyanis olyan darabokat kaphatunk, amelyeket viselve rajtunk is visszaköszönhet az elegáns és különleges olasz stílus és hazatérve ezek a szerzemények egészen biztosan nem jönnek majd szembe az utcán.

            Ha pedig a fent említett két olasz kuriózumot, az ételeket és a divatot, egyszerre szeretnénk csodálni, akkor a legmegfelelőbb hely erre a Canale Grande.  A csatorna mentén hatalmas étteremkínálatot és rengeteg helyit találunk. Az ízek csodásak és egy turista talán itt értheti meg legjobban, hogy mi az a sokat emlegetett igazi olasz életérzés. Az emberek hangosan beszélgetve vonulnak vacsorázni. Olasz családok, barátok ülnek egy-egy asztalnál. Ha jobban körülnézünk és megfigyeljük az asztaltársaságokat valamint a vonuló embertömeget, akkor arra lehetünk figyelmesek, hogy habár ezek az emberek csupán egy hétköznapi étkezésre jöttek mégis úgy néznek ki mintha a divatlapból léptek volna elő.

            A 21. századi Dolce Vita filmet élőben nézve az ember hajlamos lehet elfelejteni, hogy csupán vendég Itália földjén, de a számos nevezetesség hamar emlékeztet arra, hogy turisták vagyunk. Érdemes felkeresni a Teatro alla Scalat, a Castello Sforzescot, a Parko Sempionet, az Arco della Pacet és az Aqyario Civicot. Ezeket a helyeket könnyed sétával végigjárhatjuk, ugyanis egymás mellett vagy egymástól nem messze helyezkednek el. Ritka, hogy egy ilyen hatalmas világvárosban, mint Milánó egy néhány kilométer sugarú körben tálcán kínálják a turisták számára a legérdekesebb látnivalókat.

            Ha a belvárostól némileg távolabb szeretnénk nézelődni, akkor felkereshetjük az ókori városfal utolsó darabját, ami elénk tár egy aprócska szeletet a hajdani nagy birodalomból. Innen indul a Porta Romana, azaz a Rómába vezető út. Azonban a régi palotákkal és különleges épületekkel szegélyezett széles utca egy hosszabb gyalogút után szintén a belvárosba visz, méghozzá azon pontjára, ahol egy olyan nevezetesség helyezkedik el, ami talán kevésbé híres, de annál nagyobb volumenű és bármely iskolázott európai polgárnak kár lenne kihagynia milánói útja során. Ez a hely a Pinacoteca di Ambrosiana. Olyan nevek művei sorakoznak itt fel egyetlen múzeumban, mint Tiziano, Boticelli, Michelangelo, Rafaello és Davinci. Egy ilyen élmény a művészeti ismeretek megkoronázása és örök élmény lehet.

            A kultúra csodálatában és az óriási gyűjtemény körüljárásában megfáradt utazót kellemes kávéház várja a bejárattól nem messze. A választék nem csekélyebb, mint a legfinomabb croissantok, csokoládé- és jégkrém-különlegességek valamint eredeti olasz fagylalt.

            Elbűvölő az olasz vendégszeretet és a könnyed, közvetlen stílus. Bárki azzal a biztos tudattal szállhat fel egy olaszországi járatra, hogy elégedetten fog hazafelé repülni.